Sok minden megváltozott idén októberben, ma már nem az iskola padjaiban töltöm az időmet. Ma már itthon az asztalom fölé hajolva repülnek el a napjaim. Tavaly még a barátaim körében lehettem, de ma már teljesen egyedül vagyok. Ők tovább álltak, de én itt maradtam.
De nagy magányomban álmodozom még rólad... - hangzik fel a rádióban, ami kizökkent az írásból és elterelődnek a gondolataim.
Sok minden változott, igen. De ma is Októbert írunk, mindenki teszik a dolgát,a húgom még mindig az iskolapadokban tengődik, a szüleim dolgoznak, én pedig tovább léptem. Hátrahagytam már mindent ami elmúlt, mindent aminek többé nincs része az életemben.
Barátokat hagytam magam mögött, hosszú éveket, biztonságot és bizalmat.
Ma már más szemmel nézem a világot. Azt hiszem lassacskán felnőttem.
De miről is akartam beszélni, most nektek? - Az őszről.Számomra az ősz megkönnyebbülés. Ez a három hónap jelenti számomra a mindent. Ez a három hónap, amikor a táj festménnyé változik és átveszik a forróság helyét, a fagyos ködfoszlányok, a borongós hajnalok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése