2018. január 16., kedd

The Tea Break Award, azaz A Teaszünet Díj 2.

Egy kicsit megkésve, de meghoztam nektek a második Teaszünet díjamat. Amit nagyon szépen köszönök Szatti-nak, számomra ez rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy tőle is megkaptam ezt a díjat. Hiszen a Pennát a kézbe volt az első olyan oldal, amit valóban elkezdtem követni. Szóval köszönöm. 😊



Szabályok

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.


+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.


"Űzött vadként rohanok magam mögött,
hogy elérjem azt, ki helyett én jövök.
Fénytelen üregből jutok a felszínre.
Rohanok, magamat el sosem érve."
                             /Belányi József/



Szatti kérdései:

1. Mi az a három tárgy, ami a legkedvesebb a számodra? 
Ha jobban belegondolunk ez egy néhéz kérdés, ha kapásból kellene mondanom három dolgoz, akkor azt mondanám, hogy a ukulelém, a határidőnaplóm és a kedvenc baglyos bögrém. De ha jobban belegondolok akkor rájövök, hogy vannak ezeknél sokkal meghatározóbb tárgyak is az életemben, amik hát valljuk be több, mint három. Szóval, az egyik legkedvesebb tárgy számomra anyukám egyik régi bőr hajcsatja, amit a mai napig imádok a hajamban hordani, ilyen még az egyik nyakpántom, amit még az egyik néptánc fellépésem előtt kaptam, mivel voltam olyan szétszórt és otthon hagytam az enyémet. S végül a harmadik legkedvesebb tárgyam, az a lánc s a láncon a gyűrű, amit még a párom készített nekem, nemsokkal azután, hogy összejöttem, nos azóta nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna rajtam.

2.Ha most ebben a pillanatban kávézhatnál vagy teázhatnál valakivel, ki lenne az és miért?
Kávézni, teljes bizonnyal a legjobb barátnőmmel kávéznák, leginkább azért mert már nagyon régen találkoztunk és nagyon hiányzik. Teázni viszont a dédmamámmal szeretnék, aki már sajnos nincs közöttünk, de az elmúlt hónapok alatt rettentő sokat jár a fejemben.

3.Milyen könyvet olvasol jelenleg, vagy milyen könyvet olvastál legutoljára? Miért azt a könyvet választottad?
Nos, jelenleg az Ilona Andrews házaspár Világok peremén második kötetét olvasom, illetve próbálkozok vele, s akkor ebből kiindulva már meg is van az ok, hogy miért. Ugyanis én nagyon szeretem azokat a könyveket, amiknek az első körülbelül ötven oldalán nagyon nehezen rágom át magamat rendszerint több próbálkozás után, viszont miután átjutottam az ötven oldalon szinte alig tudom lerakni a könyvet. Ilyen volt nekem a Világok peremén 1., a Lakatos Levente Szigor 1-2. kötete és még a Samantha Shannon Csontszüret című kötete is. 😃😃

4.Mondj egyetlen dolgot, ami bármikor, még a legrosszabb pillanatodban is képes mosolyt csalni az arcodra! Miért az, vagy miért pont ő (ha már személy)?
Számomra az egyetlen személy, aki a legmélyebb gödörből is visszaránt a felszínre, nem más, mint a párom. Hiszen legyek akármilyen rossz hangulatba vagy kelljek fel bal lábbal egy rossz álom miatt, elég ha rá gondolok, arra hogy milyen érzést kelt bennem, amikor megölel, amikor reggelente lenyomiz, vagy amikor puszit nyom a vállamba reggelente.

5.Miért blogolsz? Mi adta az ötletet a megalkotásához?
Az ötletet az adta, hogy szerettem volna összegyűjteni egy helyre a verseimet, mivel akkoriban még csak kis cetlikre írtam, amik meg valljuk be nagyon sokszor elkeveredtek. Viszont mostanra leginkább azért blogolok, hogy valamilyen formában fejlesszem az írásomat. Na meg azért, mert szeretek blogolni és ezzel foglalkozni. Motivál. 😊

6.Mi szerinted  és mások szerint a legjobb tulajdonságod? (ez akár különbözhet is)
Mások szerint az én legjobb tulajdonságom az, hogy erős vagyok, na de nem külsőleg értve, hanem úgy hogy lélekben vagyok erős. Nem is tudom, hogy miképpen kellene ezt megfogalmaznom. 
A barátom szavaival élve erős nő vagyok.
Szerintem pedig a legjobb tulajdonságom az, hogy kreatív vagyok, na már úgy, hogy úgy gondolom, hogy kreatívan gondolkodom, hogy másképp látom a világot mint mások.Számomra nagyon kreatív. 

7. Mi az az édesség, amivel abszolút le lehet venni a lábadról?
Hát erre csak annyit tudok mondani, hogy ami csokival kezdődik és végződik az már rossz nem lehet.

8.A közeljövőben milyen célt szeretném megvalósítani? 
Több pont is van a listámon, amit az elkövetkező egy-két hónapon belül meg szeretném csinálni. Elsősorban Februártól dolgozni szeretnék minden egyes nap! El szeretném indítani a Folk & Stone névre hallgató webshopomat. Kiadni az első kötetemet, és festeni szeretnék. 


Az én kérdéseim:
1. Mi az, ami inspirál, mind az életben, mint írás közben?
2. Miért kezdtél el blogolni? Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
3.Van újévi fogadalmad? Ha igen, mi az?
4.Van olyan hely, ahol még nem voltál, de mindenképpen szeretnél eljutni?
5. Mi a legjobb téli élményed?
6.Van olyan blogger, aki nagyon inspirál? Ha igen, miért?
7. Van kedvenc kortárs költőd? Ha igen, ki az?
8. Mi a legnagyobb hibád?


Akinek, pedig tovább szeretném, adni a díjat az Shina Word, a Könyvek, Kreatív és Állatvilág című blog írója és Buli Vivien.


Továbbá szerettem volna csatolni a bejegyzéshez annak a bloggernek az oldalát is, akitől elindult a Teaszünet Díj. Érdemes ezt elolvasni a kitöltés előtt:

A.

2018. január 12., péntek

Alone

Farkasbőrben


Amikor megfordultam már ott állt a lépcső aljában a leggyönyörűbb farkas, akit az eddigi életemben valaha is láttam. Vörös szemei már nyugodtan néztek össze az enyémmel. Ha jobban belegondolom még nappal nem láttam farkasbőrben, ha tudtam volna, hogy miről maradok le. Ahogyan átsüt a csaknem fehér bundáján a napsugár úgy szinte ezüst színben tündököl itt előttem. Vajon én, hogy nézek ki. Olyan vagyok mint apám volt, vagy teljesen más? Azért remélem hasonlítok rá.
"Mertem remélni, hogy észhez térsz Mark. " suttogta az elméjével, s esküdni mertem volna, hogy mosolyog. 
"Ideje volt már... nem tudom, hogy lehettem ennyire marha" 
"Ha ismét emberbőrbe bújjok, még kapni fogsz érte!!"
"Ohh féljek, farkasszem?" 
"Jobban teszed! Van kedved futni egyet? Fogadni mernék, hogy még nem ismered olyan jól az erdőt, mint ahogyan a macskának állítottad."
"Ohh szóval hallgatóztál?"
"Nem volt rá szükség, az egész erdő tőled visszhangzott!" - suttogta, s közben büszkeség csillant meg a szemeiben.
"Ohh, basszus. Túl hangos voltam, nem igaz?"
"Mark, drágám sok minden van még, amivel nem vagy tisztában." -suttogta majd, Rosa felállt és besétált a fenyőfák közé. Én viszont még mindig a viskó előtt álltam, s néztem ahogyan eltűnik a fák között. Hogy értette vajon az előbbit? - tűnődtem el. Majd felálltam én is és utána siettem a fák közé.
"Most olyat mutatok, amit még eddig sohasem láttál" - mondta amikor beértem. Már nem a fák takarásában voltunk, kiértünk a tisztásra, pontosabban a tróncsere helyszínére.  Még most is látom magam előtt azt, a rengeteg farkast, akik a tisztást körülölelő fenyves szélén sorakozott. S a kör közepén ott álltak a totemet, azaz az erdő szellemei. Olyan, mintha még csak pár pillanattal ezelőtt történt volna, miközben már hónapok teltek el az eset óta. Rosa mozgása rántott vissza a jelenbe. Futni kezdet és én követtem őt. Átvágtunk a tisztáson, ami most valahogy kisebbnek tűnt, mint azon az éjszakán. Pillanatok alatt értünk el a kis tóhoz, ami a tisztás közepén feküdt, majd azt is magunk mögött hagytuk. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire felemelő érzés, farkasbőrben futni. Olyan, mintha a világ kiszélesedett volna körülöttem, ezerszer jobban érzem a körülöttem elterülő erdő minden apró mozzanatát. Ahogyan az erdei egérkék az apró lábaikkal, előbújnak a gyökerek takarásából. S azt is érzem, hogy Rina még mindig a városban van, bár már kellő távolságra az erdőtől, de még mindig itt van. Remélem már nem sokáig. Amikor végre feltűntek újra a fenyőfák Rosa is lelassított előttem, mígnem végül sétálva tettük meg az előttünk álló még néhány métert, a tisztás túlpartjáig.
"Mit szeretnél mutatni pontosan?"
"Annyit mondok el csak, hogy a túloldalt van." - intett a fejével, a fenyves felé. Nem olyan volt, mint a felvonó felőli fenyves, ez sokkal nyitottabb, s míg a hegy azon oldala, ahol a mamával lakunk: meredek és sziklákkal teli, ez egyszerűen csak egy lankás hegyoldal.  - "Gyere utánam, egy kicsit megint gyorsítani fogunk." - Nekivágtunk a lankás hegyoldalnak, de még alig hagytuk magunk mögött a tisztást Rosa hirtelen letért a csapásról, balra fordult és megállt.
"Megérkeztünk?"
"Mégis hova?"  - kérdeztem majd, mivel a nagy rohanásban nem figyeltem annyira hogy merre megyünk, egyszerűen csak követtem Rosat. Körülöttünk szétszórtan álltak a fenyőfák, hol kisebbek, hol pedig hatalmasok. A tisztás közel van, szóval tényleg nem jöttünk olyan messzire. Lentebb pedig a távolba háztetőket látok,melyek elő-elő bukkannak a fenyves lombjai között.
"Néha nézz lefele is Mark, ugyanis a talpunk alatt van az, amit mutatni akarok neked!"
Lenéztem, s a talpunk alatt egy korhadt faajtót pillantottam meg. -"Mi van odabent?"
"Megmutatom, csak előbb változz vissza!" - suttogta, s nyújtózni kezdett, mint egy macska. Majd lassan elkezdte levedleni a farkasbőrét. Először a szőrét hullajtotta el, majd a gerince húzódott össze, a megnyúlt állkapcsa lassan ismét emberi formát öltött, visszahúzódtak kutyaszerű fülei. S pár perc múlva már ott ült teljesen meztelenül előttem. -Na mire vársz? Most te jössz!
"De én nem tudom,hogyan csináljam..."
-Akkor, hogyan változtál át?
"Iszonyat dühös voltam, elszakadt a húr, és képtelen voltam tovább hallgatni, hogy lekezelően bánjon velem az a macska... meg akartam mutatni, hogy kivel húzott ujjat."
-Ühüm... 
"De már nem vagyok dühös emiatt..."
-Nem kell dühösnek lenned, ahhoz, hogy átváltozz, csak bele kell kapaszkodnod egy erős érzelembe... legalább is nekem így sikerült.

2018. január 9., kedd

#4 könyves tanúlság

Ilona Andrews

Világok Peremén I.

Mágikus találkozás


Ilona Andrews kötetét 2012-ben adta ki az DarkEGMOND kiadó, mely számomra az egyik legkedvesebb könyvkiadó, hiszen szinte az ő gondozásukban kiadott könyveket szeretem már egészen gyerekkorom óta a legjobban - persze kivételek, mindig vannak. Viszont bármilyen meglepő is, az Ilona Andrews álnév, egy házaspárt takar. Ilona-t és férjét Andrew-t. A regényeik nagy népszerűségnek örvendenek, melyek modern környezetben játszódnak, ugyanakkor paranormális, misztikus és fantasy elemeket tartalmaznak. New York Times listájára is felkerült már két sorozatuk, így nem meglepő, hogy szerte a világon olvassák regényeiket.

A varázslattal teli Perem, a két világ határán terül el. 

Mit érdemes tudni Ilona és Andrew - a Világ peremén című sorozatáról, mindenképpen? 
Azt mindenképpen, hogy Rose Drayton, a kötet főszereplője a Peremben éli az elsőre talán hétköznapinak tűnő életét. Rose átjár a Töredékbe dolgozni, ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ pedig a Mágia, ahol kékvérű arisztokraták irányítanak, a varázslat pedig mindennapos. S visszatérve, arra, hogy Rose csak elsőre tűnik mindennapinak, azért csak elsőre, mert Rose, ugyan átjárhat mindkét világba, de mindkettőben törvény kívülinek számít. Úgy gondolta, hogy ha tökélyre fejleszti a varázserejét, akkor jobb életet biztosíthat a családja részére, de a dolgok nem a tervek szerint alakultak. Most feketén és éhbérért dolgozik a töredékbe, hogy felnevelhesse két öccsét. 
Msjd egyik nap toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a kékvérű arisztokrata, aki elhatározza, hogy megszerzi magának, de vele egy időben érkezik egy különös varázslatra éhes teremtmény, akitől, csak úgy menekülhet meg a Perem és lakói, hogyha Rose és Declan összefog.

A könyv megtanít, arra, hogy bármilyen nehezen is esik előfordul, hogy nem menekülhetünk el, s képtelenek vagyunk megbízni a másikban. Főleg, ha Lord Declan Camarine-ről van szó. 😏

Kinek ajánlom a Világ peremét?
Mindenkinek, aki egy kicsit is kíváncsi egy mágiával átszőtt történetre!!❤


"A mellkasán vagy a hasa fölött nem volt szőr. Az izmokat csupán az aranybarna bőr fedte, amely most csatakos volt a futás miatti izzadságtól. A reggeli hideg köd ellenére a férfiból csak úgy áradt a forróság, mintha a belsejéből jönne. Gyönyörű volt. Még jéghegy-szemei is rabul ejtőek voltak, a bennük rejlő fenyegetés ellenére is."


Jó olvasást!!😉
A.

2017. december 22., péntek

Totem II. Farkasbőrben

Összeolvadás


Bárcsak mindannyian elém állhatnátok és akkor a szemembe mondhatnátok, hogy mekkora egy idióta vagyok, amiért ezt tettem. Eldobtam, azt a lányt akit a legjobban szerettem, valakiért akit csak nem is ismerek - még mindig nem - és mindezt miért? Mert kanos voltam. Hát mondhatom egy igazi nagy seggfej vagyok.
Miért alakultak így a dolgok, amikor én nem akartam, hogy ez legyen belőle. Akkor amikor Rinát a kunyhóban találtam, meg akartam állni, és nem akarta megcsókolni. De egyszerűen kicsúszott a kezeim közül a talaj, és nemhogy megcsókoltam, letepertem őt, magam alá gyűrtem. Mint valami állat. Na szép, ha nem is vagyok farkas, se hűséges, attól még egy igazi állat vagyok. Egy marha aki mindent elbasz maga körül, amit csak lehet. Bárcsak visszacsinálhatnám! 
-Markus itt vagy? Beengedsz? - hallottam meg hirtelen a kopogtatást az ajtó felől. Még mindig a kunyhóban vagyok, egyszerűen nem mertem hazamenni és a mama szemeibe nézni. Hiszen nála jobban senki nem ismer, félek mit szólna, ha megtudná, hogy mit tettem. Odasétáltam az ajtóhoz, de nem nyitottam ki, bár már régóta éreztem az illatát és tudtam, hogy itt szaglászik a kunyhó körül mégis egész közel sétáltam az ajtóhoz. 
-Most nem Rina!  - szóltam hozzá szinte suttogva!
-Valami baj van?
-Csak szeretnék egyedül lenni, szóval megköszönném, ha nem szaglásznál a kunyhó körül.
-Rosa a baj? - kérdezte éles hangon.
-Nem. Én vagyok a baj. Összezavarodtam, gondolkodni szeretnék, és melletted képtelen vagyok rá. Lefoglalod minden idegszálamat.
-Tudod, Markus. Akár segíthetek is neked, ha már össze vagy zavarodva, ugyebár én jobban otthon vagyok az erdő dolgaiban, mint te. 
-Már hogy lennél tisztában? Én itt nőttem fel, te meg valahol Japánban, a világ túl oldalán!! Nem értesz te itt semmit jobban, mint én és engem sem ismersz!! - feleltem immár hangosan és indulatosan.
-Már hogy ne ismernélek, ember vagy Markus és az emberek mind egyformák! Hiszen még a szemembe sem mersz nézni... - ennyi volt elszakadt a cérna, az még oké, hogy azt állítja ember vagyok, de az, hogy ilyen lekezelően beszél velem azok után, amiket tettünk! Elegem van nem érdekel, hogy mik lesznek a következmények! Éreztem, hogy elönti az egész testemet a düh, a gerincem megfeszült, lehunytam a szemeimet, és mintha összekapcsolódtam volna a hanggal a fejemben. "Már csak hat nap van."  Végre nem éreztem már belső hangnak, egy külön lénynek, aki a bőröm alatt lakozik, már egyek voltunk egy test és egy lélek! Majd elsötétült a világ, de a sötétségben megjelent egy fehér szalag. Erősen koncentráltam, és minduntalan azt ismételgettem magamban, hogy "egy kibaszott idióta voltam, amiért hagytam, hogy így behálózhasson ez a  dög"  addig - addig ismételtem magamban, amíg nem kaptam rá választ. "örülök, hogy végre beismerted". Ekkor nyitottam ki a szememet és néztem ismét szembe az ajtóval, aminek fejjel nekimentem, hogy kilökhessem magam előtt. Egy pillanatra láttam Rina megdöbbent arckifejezését, majd a következő másodpercben már magam alatt volt én pedig dühösen morogtam a mellkasa fölött. 
"Csak még egyszer beszélj velem ilyen lekezelően és ígérem elharapom a torkodat!"
-Hát ez meg? De hiszen biztos voltam benne... -suttogta maga elé. 
"Legközelebb ne ítélkezz mások felett, és akkor talán nem fogsz így járni."
-Szállj le rólam! - mondta, miközben megugrott a hangja egy kicsit, amin ő maga is meglepődött. Úgy tűnik kezd lehullani az álcája. 
"Leszállok, de utána tűnj a szemem elől!" - morogtam még mindig dühösen. 
Megvártam amíg összeszedi magát, próbálta ismét magabiztosnak tettetni magát, de a bőrét átlengte a félelem bűze. Miután magamra maradtam felsétáltam, a lépcsőn, s az orrommal behajtottam a kunyhó ajtaját. S mire megfordultam, már ott ült a lépcső előtt.
A.

2017. december 12., kedd

Kortárs



Belányi József - Jártam a Holdon


A Belányi kötet és az életem tavaly ilyentájt forrt össze, szerintem végzetesen, akkoriban kezdtem el járni arra a tanfolyamra, amit éppen  most (ma) zárul le. De beszéljünk csak egy kicsit a kötetről! A mai napig nem sok olyan kortárs magyar költővel találom szemben magamat, akiknek a stílusa valóban megfog és magával ragad. Nos, Belányi volt az első ilyen magávalragadós számomra úgynevezett beszédes stílusú költő. S az év folyamán úgy érzem reménytelenül is beszőtte magát a stílusával a szívembe. Egyszerűen imádom a verseit, a slam-eit. Az ő hatására kezdtem el a továbbiakban komolyabb hangsúlyt fektetni arra, hogy belevágjak a saját verseskötetem összeállításába. Hogy keressek végre egy számomra tökéletes kiadót, Na, meg többek között az ő érdeme lesz az is, amikor egyszer majd én is a színpadon állok abban a három percben: én, a gondolataim na meg a kíváncsiskodó tekintetek... zárójel bezár!😅
Szóval mindössze csak annyit akartam mondani, hogy a Belányi kötet számomra rendkívül inspirálóak, & nagyon remélem, hogy neked is az lesz, tehát tessék belevágni! 

De, hogy ne csak az én ömlengésem legyen a támpont a kötet elolvasására, hoztam neked, egy kis betekintést, illetve érdekességet is a Belányi kötetről! 😀

Néhány olyan sor, ami engem megfogott az olvasás során. Címeket nem fogok írni hozzájuk,hogy ezzel le ne lőjem az olvasás élményét! 😙

Maslow meg a kibaszott piramisa miatt van ez az egész!
Még a keresztnevét sem tudom, de utálom a fickót.
Majd rákeresek a neten, hogy hol van eltemetve,
és köpök egyet a sírjára.
Ha a latyak vagy te, az eső az érzés, a jövő meg én leszek,
Legyél az őrzőm, elég, ha látom, legyél a temetőm.
Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld,

Ha magamra tudtam kapni a feketét érzekésed előtt,
akkor könnyebb volt a szemedbe nézni.

15 ok, amiért úgy gondolom, hogy folyó vagyok

Kommersz arcom van.
6 ok, amiért el fogod olvasni ezt a Belányi kötetet: 😉


  1. Mert beleszeretsz a stílusába.
  2. Mert különleges a humora.
  3. Magával ragad.
  4. Igaz, hogy könnyű olvasmány, de van mondanivalója is.
  5. Mert megmosolyogtat.
  6. Mert akkor te is Járhatsz a Holdon. 


A.


2017. december 3., vasárnap

a mai nap margójára - Zakopane


december 02. - úgy gondolom, hogy az ember életében két olyan dolog van, amit nem, vagy csak nagyon nehezen képes feldolgozni. Amire én gondolok az a jó és a rossz történések. Velem is ez történt: volt egy rettenetes utam Lengyelországban, de mégis az ott eltöltött hét óra felbecsülhetetlen a számomra. Zakopane-ba vitt el egy meglepetés útra - hajnal négykor még nem voltam tisztában az ulticélunkkal. Csupán egy fél pillanat volt, amikor átléptük az utolsó országhatárt. Abban a fél pillanatban futott végigfutott a testemen az a melegség, s onnantól kezdve már csak arra tudtam gondolni, hogy hazaértem - miközben a tényleges otthonomtól 240 km-re voltam.
Velünk nem úgy történt meg, mint az a legtöbb párnál szokott. Nem volt letérdelés, sem kérdés.
Mi ösztönösen cselekedtünk, számunkra ez nem volt kérdés, sem az igen, sem a nem. A mi esetünkben csak válasz volt: Csak veled. 
& amikor 12 óra múlva már ott álltunk a gáztűzhelyük előtt és nagy lelkesen konstatáltuk, hogy mennyire szeretjük az apukáját,  - aki már ugyan rég az igazak álmát aludta - hiszen sütött nekünk egy jó nagy adagot abból a sütiből, amit annyira szeretünk. & ott álltunk villával a kezünkben és a sütemény fölé hajolva, amikor gyengéden megölelt és a fülembe súgta azon a szerelmes hangján, hogy: El vagy jegyezve manóm.
 & és nekem mosolyra húzódott a szám sarka, már sokadjára azon a napon, viszont ez volt az a pillanat, amikor végül tudatosult bennem, az, hogy mit is jelent az a pár szó, amit a fülembe suttogott azon a szerelmes hangján. & utána csináltunk magunknak egy-egy meleg teát, magunkhoz vettünk egy-egy szelet sütit, s az asztaluknál ülve együtt léptünk át a mába..
A.


2017. november 10., péntek

Totem II. Farkasbőrben

Szereted őt?

-Hiányoztál! - suttogtam a hajába. De ő csak elhúzta a száját és komoran meredt vissza rám, elég volt belenéznem a vérvörös szemeibe és tudtam mi jár az eszében. Már, hogy ne tudtam volna, én is arra gondoltam állandóan.
-Markus, ki neked az a lány, akivel felhúztál a szikláról?
-Magam sem tudom. -feleltem őszintén - Tudod olyan gyorsan történt az egész, és én... én, pedig nem ellenkeztem.
-Szereted őt? - nézett rám teljesen komolyan.
Már nem a karjaimban feküdt, velem szemben ült az ágyon, s várta a válaszomat, ami talán mindent megváltoztat. Sokáig vártam én is, talán túl sokáig, de hiába ültem szótlanul nem tudtam felelni a kérdésére.
-Nem is válaszolsz? - kérdezte immár indulatosan. - Most komolyan mi van veled? Farkas vagy nem? A farkasok egyszer választanak, de akkor haláluk napjáig! Úgy volt, hogy engem választól, erre jön egy büdös macska és egyből lapátra teszel! Nem vagy normális! Mi történt veled? - a végére már sírásban tört ki, ösztönösen az arcához nyúltam hogy letörölhessem a könnyeit, de ő elhúzódott. Felállt az ágyról, a gerince recsegve ropogva nyúlt meg, a lábai egyre inkább hasonlított egy kutyáéhoz. Állkapcsa farkasszerű lett, az ínyét felszakították a metszőfogak. Előre esett a kezeire, amik lassacskán szintén átalakultak, a körmei megvastagodtak Rosa lehunyta a szemeit majd egy keserves vonyítás kíséretében előbújt a bundája.
Válaszolj kérlek.
Suttogta az elméjével. S hallottam ahogy morog a fogai között. Egyrészt azért, mert iszonyat fájdalmakon ment keresztül az imént, másrészt pedig azért mert piszok mérges volt rám, aminek valljuk be megvan az oka.
-Rosa, én nem vagyok farkas. - mondtam neki szomorúan.
Erre felkapta a fejét, s közelebb jött hozzám, feltette a melső lábait az ágyra fejét pedig enyémhez nyomta.
Igenis az vagy! Be fogom bizonyítani!!
Morogta, majd kilökte az ajtót és befutott az erdőbe. Ismét magamra hagyva.
Tudom rövig rész lett, de amint levizsgáztam elődrukkolok nektek egy giga résszel.

A. 🐸

The Tea Break Award, azaz A Teaszünet Díj 2.

Egy kicsit megkésve, de meghoztam nektek a második Teaszünet díjamat. Amit nagyon szépen köszönök Szatti -nak, számomra ez rendkívül nagy ...

Keresés ebben a blogban