2018. március 27., kedd

Totem II - Farkasbőrben


Testvérek



Öt levél. Hét nap. Ezernyi megválaszolatlan kérdés. Sohasem gondoltam volna, ennyire könnyedén képes vagyok letérni a helyes ösvényről. Nem hiszem el, hogy elég volt különtöltenünk alig három hónapot ahhoz, hogy egy mihaszna haszonleső macska belopja magát a szívembe. Hogy lehettem ennyi... ennyire idióta? Nem tudom meg fogok e bocsátani valaha is magamnak emiatt. De azt tudom, hogy a jövőben sokkal meggondoltabban kell cselekednem, hiszen kétségkívül az erdőben a helyem, ahogyan apámnak is volt. Muszáj helyreállítanom a rendet, ami a távozását követő időszakban felbomlott. Muszáj elolvasnom ezt az öt levelet, bármennyire is a nehezemre esik, s kétség kívül teret és időt kell adnom Rosanak, mielőtt nyakunkba vennénk a Napfordulót. Március huszadikát írunk,és még mindig az a mihaszna gyerek vagyok, aki akkor voltam, amikor elveszítettem az édesapámat. Öt napom van arra, hogy méltó utódjává váljak. 

A gondolatmenetemből egy édes vonyítás hozott vissza a jelenbe. Elmosolyodtam, Rosa hangját hallgatva, azt hiszem nem húzhatom tovább az időt, hiszen már így is jócskán besötétedett és már itt, a teraszunkon a kinti lámpa alatt sincs már olyan nagy világosság. Lekapcsoltam hát a villanyit, és mielőtt felálltam volna a fal tövéből letekintettem még utoljára a völgyre. Sötét volt, szinte már csak néhol világítottak a lámpák, úgy tűnik lassan az egész város nyugovóra tér, ideje nekem is bemennem. 

Bezártam magam mögött a völgyre néző ajtót, majd ráfordítottam a kulcsot, na nem mintha bárki más is lenne rajtunk, na meg az állatokon kívül a hegyen. Főztem még magamnak egy gyors, gyógynövényteát, majd bementem a szobámba és felkapcsoltam az ablakpárkányomon az olvasólámpámat.  A teámat a lámpa mellé tettem és kinyitottam az első borítékot...



"Kedves fiam,
normális esetben nem ülnék le neked leveleket írni, hiszen én magam is jobban szeretnék ezeket a szavakat két füled hallatára elsuttogni, de most sürget az idő, kényszerhelyzet uralkodik az erdőn. Ha ezeket a leveleket olvasod, akkor az azt jelenti, hogy minden úgy alakult, ahogyan terveztem. Hogy mind a hárman életben vagytok: Édesanyád, te és Rosa is. Édes fiam, életem legnehezebb döntése volt, az amikor az erdőt választottam a családom helyett, s nagyon remélem,hogy megérted a helyzetemet, hiszen neked kell utódomként a helyemre lépni. Sajnálom, hogy nem lehettem ott veled, minden egyes pillanatban és sajnálom, hogy mindvégig titokban tartottam előtted a húgodat, pedig tudom, hogy mindkettőtöknek egyszerűbb lett volna megküzdeni a ténnyel, hogy vadállat lakozik bennetek.-  és most ne boruljak ki? Ezek szerint az elmúlt héten a húgomba voltam belebolondulva? Abba a mihaszna macskába? - Írtam egy levelet, Édesanyádnak is, bízom benne, hogy odaadod neki is."

Mégis milyen levelet, csak nem gondolja apám, hogy ezek után még odaadom úgy azt a levelet, hogy nem olvasom el, mi áll benne? Kinyitottam hát, a második levelet, és átfutottam a sorokat.

Drága szerelmem... tudod, hogy sosem voltam a szavak embere... de van valami amit muszáj, hogy elmondjak.... miután elváltak útjaink... bár sírig tartó hűséget esküdtünk egymásnak.... Rosa az én lányom... 

Rosa??? De mégis hogyan? Az én Rosa?? Nem ezt, semmiképp nem tudhatja meg a mama, nem akarom látni, ahogyan teljesen összetör. De Rosa? Vajon ő tudott erről az egészről? 

Megjegyzés küldése

együtt a kútba

& igen, mondom, hogy  kezdjük újra,  hogy ugorjunk bele  együtt a kútba mert ez lételme és  létezésünk alapja kell,  h...

Keresés ebben a blogban