2017. december 3., vasárnap

a mai nap margójára - Zakopane


december 02. - úgy gondolom, hogy az ember életében két olyan dolog van, amit nem, vagy csak nagyon nehezen képes feldolgozni. Amire én gondolok az a jó és a rossz történések. Velem is ez történt: volt egy rettenetes utam Lengyelországban, de mégis az ott eltöltött hét óra felbecsülhetetlen a számomra. Zakopane-ba vitt el egy meglepetés útra - hajnal négykor még nem voltam tisztában az ulticélunkkal. Csupán egy fél pillanat volt, amikor átléptük az utolsó országhatárt. Abban a fél pillanatban futott végigfutott a testemen az a melegség, s onnantól kezdve már csak arra tudtam gondolni, hogy hazaértem - miközben a tényleges otthonomtól 240 km-re voltam.
Velünk nem úgy történt meg, mint az a legtöbb párnál szokott. Nem volt letérdelés, sem kérdés.
Mi ösztönösen cselekedtünk, számunkra ez nem volt kérdés, sem az igen, sem a nem. A mi esetünkben csak válasz volt: Csak veled. 
& amikor 12 óra múlva már ott álltunk a gáztűzhelyük előtt és nagy lelkesen konstatáltuk, hogy mennyire szeretjük az apukáját,  - aki már ugyan rég az igazak álmát aludta - hiszen sütött nekünk egy jó nagy adagot abból a sütiből, amit annyira szeretünk. & ott álltunk villával a kezünkben és a sütemény fölé hajolva, amikor gyengéden megölelt és a fülembe súgta azon a szerelmes hangján, hogy: El vagy jegyezve manóm.
 & és nekem mosolyra húzódott a szám sarka, már sokadjára azon a napon, viszont ez volt az a pillanat, amikor végül tudatosult bennem, az, hogy mit is jelent az a pár szó, amit a fülembe suttogott azon a szerelmes hangján. & utána csináltunk magunknak egy-egy meleg teát, magunkhoz vettünk egy-egy szelet sütit, s az asztaluknál ülve együtt léptünk át a mába..
A.


Megjegyzés küldése

együtt a kútba

& igen, mondom, hogy  kezdjük újra,  hogy ugorjunk bele  együtt a kútba mert ez lételme és  létezésünk alapja kell,  h...

Keresés ebben a blogban