2017. szeptember 27., szerda

Totem II. Farkasbőrben


Kiscica



Az ágy feletti égősor sárga fényében figyelem Rina alvó alakját. Olyan törékenynek tűnik, amikor alszik. Magzati pózban fekszik a lábaim között. Miközben figyelem őt azon gondolkodom, hogy egy pár perc, milyen könnyedén megtud változtatni mindent. Olyan, mintha egy nagy káosz lenne bennem, egyik rászem arra vágyik, hogy Rosa feküdjön most a lábaim között, emberi alakjában. Egy másik részem elégedett a helyzettel, hiszen az első illatfoszlány óta vozódik a lányhoz, akarja őt úgy ahogy van, legyen ő farkas, párduc vagy ember. A maradék rászem az a néhény százalék már nem tudja valójában, mit is akar.
Az ölembe szunnyadó lányról az asztalon elrohadt rózsára réved a tekintetem, ami csak még inkább nyomatékosítja bennem: döntenem kell. Mivel nem lehet az enyém, mint a kettő. Már ha Rosa még mindig engem akar egyáltalán. Na, jó nem áltathatom magamat, Rosa farkas és a farkasok csupán egyszer döntenek.
-Mmm... - Rina halk hangjára, kapom fel a figyelmemet. Hirtelen bizsergető érzést fut végig a combomon, lenézek rá, s csak akkor látom, hogy kiengedte a karmait, s azzal akaszkodik gyengéden belém,  kezemmel simogatni kezdem a fejét, mire ő dorombolással válaszol. Mintha csak egy kiscica feküdne az ölembe. Aranyos.  - Mmm.. ne hagyd abba. - motyogta amikor egy pillanatra abbahagytam a simogatást.
Az ajkaim mosolyra húzótak, mert régen érezrem már így magamat, most egészen olyan, mintha nem lennék egyedűl.

Megjegyzés küldése

együtt a kútba

& igen, mondom, hogy  kezdjük újra,  hogy ugorjunk bele  együtt a kútba mert ez lételme és  létezésünk alapja kell,  h...

Keresés ebben a blogban