2017. szeptember 15., péntek

Totem II. Farkasbőrben

Nem vagy Farkas


Amikor beléptem a viskóba nem az a látvány fogadott, mint amire számítottam. Rina az ajtó mögötti ágyon feküdve várt rám. Szerintem , említenem sem kell, hogy mennyire meglepődtem és, hogy egy kicsit azért a szívbaj is rám jött. Mert azért valljuk be: odakinn már sötét van, az erdő közepén vagyok, az ajtó kulcsra volt zárva, de ő mégis bejutott valahogy. S igen észrevettem, ez rímelt. 
-Ugye nem fogsz ott egész idő alatt? - mondtam miközben a hasára fordult, felemelte a csípőjét és nyújtózott egyet. Azon kívül, hogy ez a pár mozdulatsor, őrjítően szexi volt, olyan érzésem támadt, mintha egy macska lenne előttem. Mondjuk ebben lenne logika, mert Rinának egyáltalán nincs farkas szaga, mégis körüllengi valami kibaszottul vészjósló aura.(Már ha ugye van ilyen.) Tudjátok, mint amikor átmegy az úton a sötétben egy fekete macska előttetek. Vagy amikor egy ragadozó a prédájára less.
-Hogy jutottál be?  - szegeztem neki a kérdést.
-Én is örülök, hogy újra láthatlak padtárs!
-Hagyjuk a süket dumát, halljam mit keresel itt!!
-Tudni akarod, hogy mi is vagy valójában nem? Nos, én elmondhatom neked!
-Rina... nem vicceltem, mit keresel itt? - fújtam ki a levegőt. Nem válaszolt semmit, csupán felült az ágyon és megpaskolta maga mellett az ágyat, hogy foglaljak helyett.
-Nos, tudod - kezdte miközben felemelkedett mellettem, és beleült az ölembe. - az az igazság, hogy már egészen régóta figyellek és hát ... - lassan mozgott, de mozdulatai határozottak voltak, mellkasával előre dőlt, melynek következményeképp, a mellei a mellkasomnak nyomódtak, az ajkaival a fülemhez hajolt - nagyon megtetszettél nekem! 

Egy pillanatra megakadt, a levegő a torkomon, ugyanis fene gondolta volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe kerülök egy másik nővel! És őszintén, melyik hapsi nem használna ki egy ilyen lehetőséget, csak hogy csillapítsa a szükségleteit. Végigvezettem a tekintetemet az ölemben ülő lányon. Minden megvan rajta, ami csak szem-szájnak ingere lehetne. Karcsú, nincsenek bőrhibái, sem csámpás fogai, nem kancsal, és nincs összenőve a szemöldöke. Szemei csábítóak, ajkai teltek, mellei tenyérbeillőek, feneke feszes. Minden srác kihasználná a helyzetet, de.. nekem erőt kell vennem magamon.
-Azt mondtad, el tudod mondani, hogy mi vagyok valójában. - mondtam egy kicsit rekedtes hangon.
-Egy csókért cserébe elmondom. - nézett rám pajkosan a szürke szemeivel, s közben beleharapott az ajkába. Nem tehetek róla, de felpezsdült a vérem, meg akartam harapni. Kezei kezeimért nyúltak s lassan, a szoknyája alá bújtatták, belemarkoltam a fenekébe, s úgy húztam magamhoz. Mélyen egymás szemeibe néztünk, majd ajkaink összeolvadtak egy forró csókban. Nem tudtam nemet parancsolni magamnak, éreztem ahogyan egyre jobban megkeményedem, s egyre többet akarok. S mindezt nem azért tettem, mert bármi áron meg akartam tudni, hogy mi is vagyok. Valami vonzott ehhez a lányhoz, de nem tudtam megmondani, hogy mi is lehetett az. Egyszerűen nem tudtam betelni puha ajkaival, a testem fellángolt, most rögtön akartam őt. De ő elhúzódott tőlem, s lihegve mondta azt, amitől a legjobban féltem.
-Te nem vagy Farkas! - mondta s egy pillanatra mintha ő is meglepődött volna a kimondott szavak súlyán! - Mert tudod egy farkas nem kíván meg egy másik nőstényt. Egy farkashűséges. Neked viszont az emberi lényed kíváncsi. Felvigyázó vagy, akár apád volt, de te nem fogsz átváltozni, mert az ember erősebb benned, és bezárja a szörnyeteget. 
-Honnan tudod mindezt?  - suttogtam magam elé.
-A lelked suttogta nekem.
Hátradőltem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulva, feldolgozva az elmúlt percek történéseit. 
Az ágy feletti égősorra tévedt a tekintetem, amint még Rosa kedvéért tettem fel, majd az asztalra siklott a tekintetem, hol még mindig ott állt a vázában az elrohadt rózsaszál. Vajon az én hűségem is így rohad el Rosa iránt?


Megjegyzés küldése

együtt a kútba

& igen, mondom, hogy  kezdjük újra,  hogy ugorjunk bele  együtt a kútba mert ez lételme és  létezésünk alapja kell,  h...

Keresés ebben a blogban