2015. szeptember 15., kedd

02. - "álomkép"



1971. november tizenhatodika
Hétfő lesz.
A vekker ébreszt, szokás szerint elaludtam, pedig este elterveztem, hogy hamar kelek, mert az este úgy állt a hajam, mint egy pulikutyának a szőrre. Kirohantam a fürdőszobába és egy hajpánttal egy gyors kontyba fogtam... Csak tartson, ki, amíg haza nem érek. Felkaptam egy fekete blúzt meg egy farmert és lerohantam az emeletről, anyuék már nincsenek itthon, de hála az égnek gondolt rám anya, mert az asztalon ott várt egy szendvics és egy alma, amit beledobtam a táskámba, majd a hátamra dobva, kirontottam a bejárati ajtónkon..
-Ho-ho! Azért kisebb lendülettel, ha lehet! - kiáltotta el magát a srác, aki épp kopogásra emelte a kezét.
-Bocsi, de nagyon sietek! - mondtam, s már rohantam is a kiskapunk felé, szegényt magára hagyva az ajtónk előtt, de most ezzel nem tudtam foglalkozni, mert nem akartam megint elkésni, illetve lekésni a második órámat.
-Mégis hova? - kérdezte, tőlem még mielőtt kinyitottam volna a kiskapunkat.
-Suliba, már így is lekéstem az első órámat, de a...
-Akkor mivel már amúgy is késel, nem lesz olyan nagy baj, ha lassítasz egy kicsit a tempódon és aláírsz nekem egy-két dolgot.
-Egy-két dolgot? Alá íni? - kérdeztem vissza, mert egyáltalán nem rémlett, semmi, amit alá kellene írnom.
-Igen, anyukád, mondta, hogy már csak te leszel itthon, úgyhogy veled írassam majd alá a papírokat.
-Huu.. - fújtam ki a levegőt, és visszamentem a sráchoz, aki még mindig az ajtónk előtt álldogált. - Miről lenne szó? - kérdeztem miközben felnéztem rá. Magas volt, nagyon magas. Minimum két fej volt köztünk. A szemei világosak voltak, szürkés zöldek, haja világosbarna, göndör és a vállig leért. Eddig még egyszer sem láttam hosszú hajú srácot, úgyhogy ez most nekem újdonság volt...
-Khm.. az előbb azt mondtam, hogy anyukád nevét írd légyszíves ide és ide. - mutatta a lapon a két vonalat..
-Bocsi, csak egy kicsit elbambultam... reggel van még. - kaptam el a tekintetemet a szemeiről, s piruló arccal elővette egy tollat, majd aláírtam anyu nevével a lapot.
-Kösz, itt van két csomag.  - nyomta őket a kezembe.
-Kösz. - mondtam, s bevittem őket a konyhaasztalra.
S amikor ismét kimentem az ajtón, a srác még mindig ott állt.
-Segíthetek még valamiben? - kérdeztem felemelve a szemöldökömet.
-Csak azon gondolkodtam, hogy a Hegyaljai Gimibe jársz e... - kérdezte zsebre dugva a kezét.
-Oda, miért?
-Remek akkor mehetünk együtt. - mondta, s elindult a kiskapu felé - Gyere...
-Fanni. És, te, - kérdeztem s kiléptem a kiskapunkon.
-Máté. A postásotok Éva fia.
-Aham.
-Hanyadikos vagy? Most kezdted még a gimit? - kérdezte mosolyogva.
-Olyan fiatalnak tűnök? - ráncoltam össze a szemöldökömet - Végzős vagyok.
-Óóó értm, csak azt hittem, mert olyan alacsony vagy..
-Hát kösz. Na és te? Rólad simán kinézem, hogy már a húszas éveidet rónod.
-Ugyan.. egyidősek vagyunk.
-Ne már! Tuti, hogy idősebb vagy.
-Tizenkilenc vagyok.
-Tizennyolc. És melyik osztályba jársz? Én irodalomtagozatra.
-Fizikatagozat, a suli másik végében.
-Akkor ezért nem láttalak még sosem.
-Meglehet..
-Meg..
...


Megjegyzés küldése

együtt a kútba

& igen, mondom, hogy  kezdjük újra,  hogy ugorjunk bele  együtt a kútba mert ez lételme és  létezésünk alapja kell,  h...

Keresés ebben a blogban