Hömpölygő hó vesz körül engem,
Szemeimet a hópelyhekre szegezem
S egészen lassan, ha kitartok,
Olyan ez az egész, mintha már nem a betont taposnám.
Percek alatt fehérré változnak az utak, a kerítések,
Melyek elválasztanak minket.
Még mindig a hömpölygő hópihéket nézem,
S egészen úgy érzem, mintha fent lebegnék az égben.
Kicsit félek, mert egyedül vagyok messze a talaj felett.
De nyugodt is, mert közelebb érezlek.
2018.01.23.
A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése